Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A népi iparművészeti alkotások zsűrizésnek szempontjai

2007.12.21

Szempontok a lószőrékszerek zsűrizéséhez

(kivonat a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály 2006-os kiadványából)

 

 

1./ Hagyományos Kárpát-medencei lószőrmunkák

 

A Kárpát-medencei lószőrmunkák (főleg ékszerek) a XIX. század óta ismertek a leírások és a fennmaradt tárgyak alapján. A legfontosabb formák és technikai megoldások általánosan elterjedtnek tekinthetők. Kivételt képeznek a délvidéki sokácok nyakláncai, fülbevalói és az I. világháborús hadifogolymunkák. Az előbbiekre a különféle méretű karikákból álló nyaklánc és az arról középen lelógó három rövidebb láncsor, vagy gömbökből-karikákból összeállított hármas függő jellemző, mely utóbbiakat gyakran apró kék gyöngyökkel díszítettek. Ez a hármasság jellemzi fülbevalóikat is.

            Az I. világháborús – vélhetően orosz eredetű – gyűrűk, karperecek legfőbb jellemzője a feltűnően sok apró gyöngy használata, melyekkel a lószőrből font alapékszer két- vagy háromfelé ágaztatott közeit töltötték ki. Az alapékszert hurkolással, vagy a lószőrszál körbetekerésével alakították ki.

            Találkozhatunk a gyöngy alkalmazásával más ékszereken is, néha előfordul, hogy a sok gyöngy elnyomja a lószőrt. Gyakran készítettek olyan, óralánc mintájára készült nyakéket (vagy nyakék mintájára készült óraláncot?), mely két- vagy háromsoros.

            Léteznek lószőrrel befont nyelek (borotválkozóecset), melyek technikája megegyezik a török thugok (rangjelző kopja), az afrikai légyhajtók, vagy az amerikai lószerszámok befonási technikájával. (Ennek eredete még nem tisztázott). A pipanyél és a pipafej lószőrlánccal való összekapcsolására is van utalás a szakirodalomban.

            Ismertek voltak a geometrikus mintákkal és üdvözlő szövegekkel ellátott „emlékgyűrűk” is önálló ékszerként, vagy láncba illesztve.

            Előfordult – a múzeumi tárgyak mennyiségéhez képest elenyésző arányban – a festett lószőr alkalmazása is (piros). Sokkal gyakoribb volt azonban a különböző, eredeti színű szőrök kombinációja egy ékszeren, vagy akár egy ékszerelemen belül is.

            Megjelennek más anyagok is: óraláncoknál kapcsok, akasztók készültek szaruból.

            Papok reverendáin használtak lószőrbevonatú gombokat is.

 

2./ Hagyományos, ékszernek tekinthető tárgyak

 

           nyakláncok,

           zsebóraláncok,

           fülbevaló-függők (fémékszerre akasztva),

           gyűrűk,

           karperecek,

           tűtartók,

           befont pipaszárak.

 

3./ Hagyományos ékszerelemek

 

           karikák (különféle méretben, egyesével, vagy több egymás mellett),

           gyűrűk (önálló ékszerként, de láncba beépítve is; hurkolva vagy körültekerve, gyöngyökkel is),

           zárt üreges alakzatok (egy darabból vagy két félből összeállítva, gyöngyökkel is),

           nyitott üreges alakzatok (gyöngyökkel kombinálva is),

           más alapanyagok körbefonva (fa, madártoll tűtartóhoz).

 

 

4./ A kivitelezés technikai sajátosságai

 

Karikák

Méretük (átmérőjük) és vastagságuk arányos legyen, azaz nagyobb karika esetében kellő számú szál legyen körbehurkolva, különben gyönge, és könnyen deformálódhat használat közben. Az egyes hurkok kellő erősséggel legyenek meghúzva, ne legyen a huroksor laza, „csipkés”. Az esetleges száltoldások, -eldolgozások ne legyenek feltűnőek, figyelni kell, hogy a hurkoló szálak azonos vastagságúak legyenek. Az egyes szálak lehetnek eltérő színűek, ha ez koncepciózus. Ne legyenek kilógó szálvégek. (Ha egy-egy mégis kilóg, az lehet a „nyomorgatás” következménye!)

 

Gyűrűk

Alapvetően fontos a gyűrűk (akár ujjra, akár más ékszerbe) vázának, a föltekert szálaknak a mennyisége. A túl kevés jellegtelenné, gyöngévé, deformálttá teszi az ékszert, a hurkolások kevésbé egyenletesen végezhetők el. A gyűrűk hurkolásának többféle technikája képzelhető el (egyszálas, kétszálas; mindkét esetben a hurkoló szálak több szálból is állhatnak; körbetekeréses stb.). Fontos alapelv, hogy a gyűrű jellegéhez igazodjon a technika, azaz a funkció és a forma harmonikus legyen. Figyelni kell a gyűrűfej kettéválasztásának technikai megoldására – azonos szálak mindkét oldalon, a hurkolási mód milyensége, technikai megoldása -, valamint a gyűrűfejek kivitelezésére. A gyűrűfej lehet beillesztett gyöngy, gyöngyök, karika, üreges alakzat stb. Figyeljünk arra, hogy a rendelkezésre álló helyet az alkotó hogyan töltötte ki, a gyöngyök, vagy az alakzatok beerősítése mennyire illeszkedik, nem feltűnő-e a beillesztő szálak vezetése. Mennyire stabil a beillesztett elem? A gyűrű kompozíciós egységet alkot-e?

A mintás emlékgyűrűk karakteresek-e, sikerült-e megfelelően megoldani a szálvégek eldolgozását? Próbáljuk megvizsgálni, hogy a szálvégek kellő hosszúságban vannak-e eldolgozva. Ne legyenek túlságosan kilógó szálvégek.

 

Üreges alakzatok

Ezen a néven a kaptafán kialakított, majd arról lehúzott ékszerelemeket értjük, melyek függőként, gyűrűfejként, vagy a láncba beépített ékszerelemként alkalmazhatók. A hurkolás haladhat balról jobbra, jobbról balra, függőlegesen, vagy váltakozó irányban. Legfontosabb szempont az alakzat méretének és a huroksorok számának aránya. Minimális huroksornak általában az öt fogadható el. Minél nagyobb az elem kezdő átmérője, annál több huroksorra van szükség. A szükségesnél kevesebb huroksor puhává, lazává, tartás nélkülivé teszi az ékszerelemet. Fontos továbbá, hogy a kezdőszál legalább háromszor körül van-e tekerve a kaptafán. Ez adja meg ugyanis az elem aljának tartását és teszi lehetővé két rész megfelelő összedolgozását. Ha a zárt alakzat egy darabból készült – a kezdőszál összehúzásával -, fontos, hogy hogyan sikerült az összehúzás. Ez esetben is meghatározó a tárgy mérete: 5-6 mm-nél nagyobb kezdő átmérőjű darab nem húzható össze szépen. Ilyenkor a huroksorok közötti szálak túlságosan kitüremkednek, hurkosodnak, ami nagymértékben rontja az ékszer szépségét. Nagy figyelmet kell fordítani az üreges alakzatok végén (végein) lévő, és az összekapcsolást, függesztést szolgáló karikák technikai megoldásaira is. Megoldható ez előre elkészített karika hozzáerősítésével, vagy a befejező szálból kialakított karikával is. Találkozhatunk más megoldásokkal is. Figyelni kell arra, hogy ezek a karikák szorosan illeszkedjenek az elemhez, ne billenjenek el, ne lötyögjenek és méretükben is harmonizáljanak az ékszerrel.

 

Más anyagok körbefonva

E témakörbe elsősorban a pipaszárak, illetve a tűtartók befont tartórésze sorolható. Elképzelhető más tárgyak befonása is, ebben az esetben a praktikum, a használhatóság az elsődleges kritérium, ezt követi a technikai kivitelezés vizsgálata. A szárak befonásánál is érvényesek az üreges alakzatoknál leírtak. Külön figyelmet igényel a befont elemekről lelógó függők kapcsolódásának kivitelezése.

 

Egyebekről – általában

Ha a lószőrékszer más anyagokkal van kombinálva, alapvető szempont a különféle összetevők aránya. Akkor tekinthető valami lószőrékszernek, ha a lószőr a meghatározó. Elfogadható „idegen” anyagok: szaru, csont, fa, bőr, fém. Ez utóbbi fenntartásokkal: a nyakékek, karkötők kapcsai esetében, amennyiben az ékszer egyedi-mai jellege megkívánja; fülbevalók akasztóinál, de lehetőleg a hagyományos fém fülbevalókra emlékeztető formák, illetve lásd a nyakékeknél mondottakat! Egyéb ékszernél elemként akkor, ha az egyedi, illetve harmonikusan illeszkedik az ékszerkompozícióhoz.

A színes lószőrök (általában az eredeti szőrszíneket használják) kombinációja rengeteg érdekességgel szolgálhat. Elfogadható, ha csak véletlenszerűen keveri valaki a színeket. Talán ebből a legnehezebb egy harmonikus kompozíciót kialakítani! Értékesebb, ha a színek árnyalatainak alkalmazásában van valamiféle rendszer, ami nem csak a szimmetria lehet!

 

5./ Az egyes kategóriákba sorolás szempontjai (a 12/2004. (V. 21.) NKÖM rendelet alapján)

 

„A” kategória: a kollekciók, illetve olyan komplexebb egyedi darabok (nyakék, tűtartó), melyek a hagyomány, az egyediség és a technikai kivitelezés csúcsán állnak.

„B” kategória: hagyományos formák, magas színvonalú kivitelezés, kevésbé jelentős egyediség. Egyes darabok is besorolhatók ebbe a kategóriába (pl.: gyűrű, fülbevaló, karkötő stb.).

„Ajándéktárgy”: a lószőrékszerek jellegétől nem idegen, megfelelő kivitelezésű ékszerek; kisebb egyes darabok (függők, befont eszközök stb.); a más anyagok nagyobb arányú jelenléte.

Németh György

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.